Steve már majdnem egy éve gyakorolt, amikor egy iskolai haverja, Dave Smith felvetette, hogy alakítsanak egy zenekart. Így jött létre az INFLUENCE. Ez a formáció kisebb koncerteket is adott, de az idejük nagy részét Steve nagynénjének házában töltötték. Repertoárjukban a The Who néhány dala mellett olyan dalok is szerepeltek, mint pl. a Free Im A Mover-ja, amit 1990-ben a Maiden is eljátszott. Néhány saját szerzeményük is volt olyan címekkel, mint Heat Crazed Vole, vagy Endless Pit, ami késobb az Innocent Exile alapjául szolgált.

Az első igazi koncert (egy tehetségkutató fesztivál) után Steve úgy döntött, hogy GYPSY'S KISS-re változtatja a zenekar nevét. Steve mellett Paul Sears volt a dobos, egy Bob Vershoyle nevű fickó az énekes, és Dave Smith mellett Tim Wotsit volt a másik gitáros. A formáció azonban három Cart and Houses-beli koncert után feloszlott. Mivel a társak, barátok eltűntek, Arry-nek nem maradt más választása, mint csatlakozni egy már működő zenekarhoz. Ez pedig a Clee testvérek által irányított SMILER lett, akik 1974. februárjában megahllgatásra hívták Steve-t az enfiled-i White Hat Pubba. A Smiler nagy kihívás volt hősünk számára, hiszen a banda már elismert volt pub szinten, jó pár koncerttel és egy jól bevált repertoárral, olyan előadóktól, mint a Wishbone Ash, a Free, vagy a Savoy Brown. Steve mellett Doug Sampson játszott a zenekarban, mint dobos, egy mániákus KISS-rajongó, Dennis Wilcock volt az énekes, és a már említett Clee testvérek, Mick és Tony játszottak gitáron. "Megkaptam a munkát, megtanultam az egész egy és egynegyed órás repertoárjukat. Mind feldolgozás volt, talán egy saját daluk volt, egyszerű 12-es ritmusú. Jó gyakorlat volt számomra, hogy beléptem egy bandába, és meg kellett tanulnom egy teljes műsort."

Nem sokkal később aztán kiderült, hogy Harris nem tudja belevinni a saját ötleteit a Smiler zenéjébe, ezért úgy döntött, hogy kilép, és megalakította saját zenekarát az Iron Maiden-t 1975 végén. Innentől kezdve már minden történelem. Nem ment minden zökkenő nélkül, de Steve Harris kitartásának köszönhetoen pár évvel később már mint a Brit Heavy Metal Új Hulláma (NWOBHM) zászlóvivői vonultak be a köztudatba, és azóta is töretlen sikerrel működik a gépezet, függetlenül az aktuális divatirányzatoktól. A siker eléréséhez persze rengetek ember munkájára volt szükség, de a legfőbb érdem mégiscsak Steve Harris-t illeti, aki meglehetősen diktatórikusan, de sikeresen vezeti csapatát. Soha nem adta fel az elveit, és mindig megmaradt annak, aki 1975-ben létrehozta minden idők egyik legjobb Heavy Metal együttesét. Steve 1985 óta Londontól nem messze, az Essex-i grófság egy csendes területén él egy kastélyban, melynek története 1427-ig nyúlik vissza, és ahol már Essex grófja is lakott. A kastélyhoz hatalmas park is tartozik, rajta focipálya, teniszpálya, egy komplett, berendezett stúdió (ahol a Maiden lemezek mellett Steve saját lemezcége, a Beast Records zenekarainak pl. a Dirty Deeds-nek hanganyagai is rögzítésre kerültek), valamint egy jól felszerelt pub, ami stílusosan a Horse and Cart nevet viseli. 1992-ben a Fear Of The Dark társproducere volt, 1993 és 1998 között pedig teljes értékű producere a Maiden hanganyagainak. A Maiden England videó óta ő rendezi a csapat videóinak nagy részét is. Dave Murray társaságában az Iron Maiden Holding Ltd. részvényese, valamint az ő tulajdonában van a portugáliai Faro-ban található Eddie's Bar is. Steve-nek öt gyermeke van: Lauren, Kerry, Faye és George Harris a volt feleségétől Lorraine-től, a legkisebb fiú, Stanley pedig barátnőjétől, Emma-tól. Feleségétől, Lorraine-től (akivel a londoni Bridge House-ban találkozott először 1976-ban) hosszú házasélet után 1993-ban vált el.

A családból eddíg az 1984-ben született Lauren Harris követi apja példáját. Lauren szó szerint a zenén és a zeneipar közelében nőtt fel, úgy is mondhatjuk, hogy a zene a vérében van. Szinte természetes volt, hogy énekelni kezdett. 2005-ben készült el első lemeze, amivel főként klubbokban lép fel a Voodoo Six nevezetü formáció kiséretében. Lezárásképpen annyi kívánkozik még Arry bemutatásához, hogy hűséges típus. Hűséges kedvenc focicsapatához, a West Ham United-hez, a rajongókhoz (a Maidennek és ezáltal a rajongóknak áldozta az életét), az elveihez, és legfőképpen hazájához. [Előző oldal]