Steve Harris Leytonstone-ban született, Kelet-Londonban, 1956. március 12-én. Steve: "Van három lánytestvérem, mindannyian fiatalabbak nálam. Apám kamionsofőr volt, anyám pedig háztartásbeli. Apámnak is volt egy húga, akik mindig ott voltak nálunk, plusz a nagynéném, az anyám oldaláról, így aztán körbe voltam véve nőkkel."

Steve életében ez első meghatározó dolog a sport volt. "Az utcán focizgattam, vagy a haverokkal, vagy egyszerűen csak a falhoz rugdaltam a labdát. Akkoriban a zene még nem nagyon érdekelt, sot tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy a foci volt az első dolog, ami felé komoly érzésekkel tápláltattam." Kilenc éves korában volt először focimeccsen. A West Ham United 4:3-ra legyozte a Newcastle-t, és onnantól kezdve Steve fanatikus West Ham drukker lett. "Apám és nagyapám a Leyton Orient szurkolói voltak, és nagyon felbosszantotta őket, hogy Hammers fan lettem. Még mezem is volt, meg minden." A következő két év során Steve életének a középpontjában a futball állt. "Fociztam az iskolai csapatban és teniszeztem is. Szerettem a zenét és a rajzolást, de srác-koromban a foci volt az első számú kedvenc." A tehetséges tizenéves hamarosan felhívta magára a figyelmet. A legendás öreg East End focimegfigyelő Wally St. Pier beajánlotta őt a West Ham-nek. Steve így emlékezik erre: "Mitikus figura volt, aki állandóan ott járt a környéken. Senki se tudta, hogy épp ott volt-e, vagy csak nézte, ahogy játszunk, de mindenesetre felkérést kaptam a Beamount-tól, hogy menjek le a West Ham edzéseire. Tizennégy éves voltam, és el sem tudtam hinni."

Fél évvel később azonban minden megváltozott. Steve pont abban a korban volt. Amikor már szívesen elmenne a haverokkal, barátnőkkel szórakozni, ezt visz-ont a szoros edzésterv nem tette lehetővé. Heti 5 edzés a West Ham-ben, és a sulicsapatban, valamint 3-4 meccs a hétvégén minden idejét lefoglalta. Steve Harris - életében talán először elbizonytalanodott, amit csak tetőzött, hogy ekkor már a zene is kezdett teret hódítani a szívében.

Többé nem akart profi focista lenni, és ez számára is sokkolóan hatott, hiszen kisgyermek kora óta mást sem szeretett volna, és most minden megváltozott. A válasz: rocksztár lesz. Persze a sport nem tűnt el teljesen, csak a hobbi szintjére süllyedt. "Tizenhét éves koromban kezdtem el gitározni, de lemezeket persze korábban is vettem. Az első album, amit valaha is kaptam, az az Exodus című film zenéje volt. De tizennégy éves voltam, amikor megvettem az első albumomat, egy válogatáslemezt a legnagyobb reggae slágerekkel." 1970 volt az az időszak, amikor a reggae talán bizarrnak hat, de az első generációs brit skinhead-eknek volt a zenéje. A reggae zenét és a Ben Sherman pólókat, Doctor Martens bakancsokat akkoriban kezdte el viselni Steve is. "A legtöbben úgy néztünk ki, mint a skinhead-ek. Nem voltam igazából rajongója ennek a dolognak, csak a zenét hallgattam meg. Sosem volt abszolút rövid hajam, de a cuccom az persze megvolt. Aztán leérettségiztem, és megkaptam a lekerekítet nyakú ingeket, aztán elmentem a Grounded pólókért, aztán megkaptam a szűk nadrágokat és érdekelni kezdett a Free és a Black Sabbath."

Steve ekkor barátkozott össze egy sráccal, Peter Doyle-lel, akivel órákat töltöttek el zenehallgatással. "Kölcsönkaptam tőle a Jethro Tull Stand Up című albumát, és azt hiszem egy korai Genesis és egy Deep Purple lemezt. Teljesen elszálltam tőlük. Különösen a Tull és a Genesis anyaga tetszett, egyszerűen alig tudtam elhinni, hogy ilyen jó zenét lehet csinálni." Steve kedvenc albumai között még ma is olyan lemezek szerepelnek, mint a Foxtrot a Genesis-től, a Recycled a Nektar-tól és a korai Jethro Tull albumok. Kezdetben dobosnak készült, de hamar rájött, hogy nincs elég hely a cucchoz és ráadásul túl hangos is. A legjobb dolog, amit a dobolás után lehet csinálni, az a basszusgitározás, hiszen a két hangszer összetartozik. Steve Harris barátai tanácsára először mégis egy akusztikus gitárt vett. "Megtanultam néhány akkordot, de hamar rájöttem, hogy ennek az egész dolognak semmi köze a basszusgitározáshoz. Így aztán hamar elcseréltem, és vettem magamnak egy Fender utánzatot 40-ért." Kezdetben olyan számokat próbált eljátszani, mint a Deep Purple Smoke On The Water-je, vagy a Free-től az All Right Now. "Kezdetnek inkább a könnyebbeket választottam, a whites-os alapúakat. Emlékszem, hogy megpróbáltam eljátszani a Paranoid-ot a Black Sabbath-tól, de egyszerűen nem ment. Mérgesen rádobtam a gitárt az ágyra, és kimentem a szobából, aztán a következő nap felvettem a hangszert és hangról hangra el tudtam játszani! Egyszer csak beindultam és megértettem a basszusfutamok menetét, utána tényleg okosodtam és megpróbáltam rájönni a dolgokra olyan zenészek munkáin keresztül, mint pl. Chris Squrie." [Következő oldal]

maiden.hu [ Scream For Me Hungary ] · ©2004-2010 · Adatvédelem · Impresszum