Hogy érzed, hogy sikerült a mai buli?

Kicsit felemásan. Láttam, hogy tetszett az embereknek meg jó hangulat volt, de a színpad nem szólt olyan jól, ahogy szerettük volna. Amikor öt zenekar van egymás után, délután hiába lőjük be a monitorozást. Mire jöttünk éjfélkor, már mindent széttekergettek, és ilyenkor két perc alatt nem tudod visszaállítani. Délután két órát álltunk be, akkor még minden jól szólt. Amikor így kínlódik kicsit az ember a színpadon, akkor nem feltétlenül megy minden úgy, ahogy szeretnénk, de azért nagyon jól éreztük magunkat.

A többiek is jók voltak. Azt sajnálom, hogy a Vortexen még nem nagyon volt közönség.

Szívesen megnéztem volna őket, de inkább elmentünk pihenni, mert ha itt vagyunk egész nap, akkor nagyon elfáradunk, mire színpadra kerülünk.

A régi Megadethet szereted, nem?

Leginkább a Marty Friedman-es korszakot szeretem. A Rust In Peace utáni lemezek, Youthanasia, ezeket a dallamosabb dolgokat. Miska, a másik gityósunk pedig inkább a korai, vadabb dolgokat szereti. (nevet) Most előszedtek pár ilyen dolgot, keverik a kettőt úgy érzem, az új lemezen is van egy-két kaparósabb téma.

Most turnéznak a Rust In Peace-szel.

Igen, most 20 éves. Ráadásul visszajött az előző basszeros, Ellefson is.

Lomenzonak elég jó hangja van, talán megirigyelte Mustaine?

(nevet) Hát, nála ezt soha nem lehet tudni. Ez azért üzlet ilyenkor, Rust In Peace megy, visszajön az Ellefson… Ez mindig kicsit nyugdíjra gyűjtés is, de nincs ezzel semmi baj.

Szerinted a Maiden reunionja mennyire volt üzleti lépés, és mennyire zajlott „reális” szempontok alapján?

Előbb-utóbb rá kellett jönniük, hogy az úgy nem mehetett volna tovább. Ha azt nem csinálják meg, már nem létezne Maiden. Ott azért kemény földbeállás volt, üzletileg, erkölcsileg, minden téren. Gyakorlatilag a töredékére csökkentek a lemezeladások, ha megnézed azt, hogy egy Somewhere In Time-ból vagy Seventh Sonból elment mondjuk hatmillió, az X Factorból meg egy. Jó, még az is marha sok, az is egy sztárkategória, de azért az azt jelenti, hogy egy borzasztó esés volt. Ugyanakkor ők már a ’80-as években annyit kerestek ezzel, hogy abból eléldegélhetnének akármeddig. Nyilván szerettek volna ismét a csúcsra jutni, sikerült. Ha megnézed, most több embernek játszanak, mint annakidején. Szerintem bizonyos szempontból túlszárnyalták a hőskort, amin mi nevelkedtünk, szóval le a kalappal előttük, nem sok zenekar csinálja ezt így meg.

Mi az, amit szerinted játszhatnának többet?

Hát, azokat a dalokat, amiket mi elő szoktunk venni, például a Loneliness [of the Long Distance Runner], Stranger [in a Strange Land], Alexander [the Great], ezek az izgalmasabb, nem annyira slágeres dolgok. A Seventh Son [of a Seventh Son] a másik nagy kedvencem, hihetetlen jó, vagy az Infinite Dreams… ezek mind nagyon jó darabok. Én reménykedem benne, hogy lesz azért egy retró turné, ahol ezeket még előkapják.

A Seventh Son [dal] harmadik tétele elég durva.

Az tényleg az egyik legnehezebb. Az hagyján, hogy otthon eljátszod, csak amikor színpadon produkálni kell azt az Adrian szólót, na az nagyon nehéz. Ott jön elő, hogy amikor nincs rendes monitor, nem hallod valamelyik gitárt, vagy hogy ki hol jár, akkor kész, szétcsúszol.

Miska egy itteni régebbi koncerteteken pont annál a résznél valamit elrontott, és elég csúnyán néztél rá.

Igen, az előfordul. (nevet)

Szigorú főnök vagy?

Hát, lehet, lehet. Egyrészt én elég maximalista vagyok valamilyen szinten, ugyanakkor el kell ismerniük a többieknek is, hogy ennek része van abban, hogy eljutottunk odáig, ahova. Mert azt, hogy külföldön sokszor úgy reklámoznak minket, hogy Európa legjobb Maiden tribute-zenekara, meg hogy mi állunk a legközelebb az eredetihez, ezt ki kellett érdemelnünk.

Itthon ennek nincs nagy visszhangja.

Itthon nem is nagyon forszírozom. (nevet) Azért amikor így felkonferálnak, akkor sejtheted, egyből csúnyán néznének, meg elég komoly elvárások társulnak ilyenkor hozzá. Jön csomó zenész ilyenkor, hogy lássuk, mit tudnak produkálni! (nevet) Ezeket nem mi generáljuk, ezeket látjuk a német szórólapokon, plakátokon. De valami oka csak van. Ha megnézed, például a szólók nálunk vannak a leghűbben leszedve, ahhoz képest, ahogy mondjuk a többi csapat játssza. Ebbe sok melót bele kellett rakni és ez igaz a többi hangszerre is.

Szerinted mitől lesz tribute a tribute? Vannak, akik azt mondják, hogy mondjuk te nem Adrian Smith signature Jacksonon játszol, úgyhogy ez nem hű a Maidenhez.

A tribute zenekarok egy része rámegy a kinézetre. Ők marha jó ruhákat csinálnak, nem tudom, a japán zenekarban láttad-e a csajszit, megcsináltatta a sárga Powerslave-es gatyáját Dickinsonnak. Nagyon jól néz ki, egy az egyben olyan, mint Bruce, de nem úgy játszanak, ahogy a Maiden. Ők rámentek a kinézetre, mi meg nem. Mi úgy gondoltuk, inkább a muzsikálásra hegyezzük ki a dolgot. Meg úgysem fogok úgy kinézni, mint Adrian Smith, maximum, ha 40 kilót lefogyok végre-valahára. (nevet) Tehát ebbe nem is akartunk annyira belefolyni. Jelzésértékűen vannak díszletek, Eddie, egyebek, de azt is inkább sajátot próbáltunk csinálni, nem pedig másolni. Például van az olasz Up the Irons zenekar, ők egy az egyben megcsinálták valamelyik marha nagy díszletüket, de látszik rajta, hogy horror összegeket belevertek. Nyilván tehetősebb srácok, és megengedhették maguknak.

Volt egy nagy tribute-gyűlés tavaly Olaszországban, mentetek volna, valamiért mégsem jutottatok ki.

Lerobbantunk útközben. Meg voltunk hívva, Dennis Strattonnal játszottunk volna – ő az olaszokkal van jóban, velük szokta csinálni ezeket a bulikat. Mindig meghívnak két-három másik tribute-zenekart is Európából, hol a németeket, hol az angolokat. Most mi kerültünk sorra, és akkor mehettünk volna Genovába meg Milánóba, lett volna egy-két buli. És konkrétan akkor Genovába indultunk el, a tengerparton lett volna három csapat, és akkor a végén Strattonnal egy ilyen kis őrület. És hát csak Siófokig jutottunk, sajnálatos módon. (nevet) Sajnálom, mert Strattonnak csináltunk névre szóló pálinkát, aláírtuk az Iron Maidnem nevében, most otthon őrzöm, remélem majd sikerül még átadni neki.

Strattonról nem nagyon lehet hallani egyébként.

Ezen kívül én se hallottam róla és nem tudom, hogy találták meg az olaszok. Nem követtem nyomon igazán a pályafutását, így teljesen meglepődtem, hogy az olasz zenekarral játszik. Különben tök jó arc, ahogy fotókon láttam, meg videókon.

A többi (ex-)tag szólókarrierjét mennyire követed?

Úgy félig-meddig. Dianno ugye jobban szem előtt van, őt többet lehetett látni-hallani.

És Adrian, Blaze vagy Bruce?

Belehallgattam Blaze-nek az új anyagába, tehát azért ránézek. Adriannek is a szólólemezeibe belehallgattam, nagyon nem folytam bele igazából. Inkább a Dickinsonokba, azokat jobban szerettem.

Rég nem jött ki tőle semmi.

Hát lassan majd jönni fog valami, azt hiszem, mostanában valami készülődik. Én szerettem a szólólemezeit. A Tattooed Millionaire-t azt nem annyira, de a többit azt igen.

Még a Skunkworksöt is?

Hangulat kell hozzá, volt már úgy, hogy tetszett. Volt, hogy nem bírtam meghallgatni. Sokáig nem tetszett, aztán egyszer beraktam, és akkor úgy nem volt rossz. De sokan mondják, hogy ahhoz hangulat kell, vagy bejön, vagy nagyon nem. (nevet) Ez egy ilyen elég felemás fogadtatású valami.

A Tattooed Millionaire-rel mi a baj?

Hát… ami Janickkel ez a bajom volt, hogy nincs benne az, ami mondjuk Adrian muzsikálásában benne van. Tudod, csak pár egyszerű akkord az egész a lemez. Engem ez a fajta muzsika soha nem hozott lázba valahogy, kivéve egy AC/DC-t, de az más jellegű. Ott is van ugyan egy-két AC/DC-s téma, csak valahogy ezt az AC/DC jobban csinálja. Dickinsonnak meg jobban áll, hogy a Maiden énekese. (nevet) Csak neki kellett vagy tíz év, mire rájött, hogy ő a Maiden énekese, és pont. Kiszórakozta magát, kiművészkedte magát, megcsinálhatta az egyéb dolgait, amit a Maidenben nem, úgyhogy ez így rendjén van. Hála Istennek, hogy rájött tíz évvel ezelőtt, hogy hol a helye. Nagyon örülök, hogy így alakult.

Szóval neked tetszik a reunion?

Persze, abszolút. Igazából az egész Iron Maidnem amiatt alakult, hogy felnőttünk a klasszikus Dickinson-dalokon, és a Blaze-időszakban nagyon hiányoztak ezek a nóták. Blaze Bayley nem tudta ezeket elénekelni, mert nem neki íródtak.

Szóval ez nem feltétlenül az ő hibája volt?

Én ezt Steve hibájának tudom be. Nekem monjduk az is furcsa, ha valaki elmegy egy Iron Maidenbe meghallgatásra, miközben nem tudja elénekelni a korábbi dalokat. Hogy lehetett így odamenni egy meghallgatásra, nem? (nevet) Az nyilvánvalóan kiderült, hogy nem tudja elénekelni, mert nem neki valók a dalok. De hogy ezek után még be is vették… Szerintem valószínűleg az volt, hogy szimpatikus volt, jó arc volt, hosszú haja volt, hasonlított Dickinsonra, motorja is van, na fasza, gyere!

Miután ti a Maidnemmel elég sok mindent elértetek, van még valami konkrét tervetek, amit meg lehetne valósítani? A DVD-n kívül, persze.

Hajjaj, mindig van valami. A következő egy szimfonikus átiratokat tartalmazó lemez lesz. Már voltak kísérletek az Alexanderrel, azt szeretnénk komolyabban, olyasmit mint a Metallica-s volt, hogy mi játszunk a szimfonikus zenekarral együtt.

Élőben?

Szeretném élőben is. Először megcsináljuk a stúdióanyagot, amit már el is kezdtünk. Aztán konkrétan egy PeCsát szeretnék összehozni. Hát, hogy összejön-e, nem tudom, mindent megpróbálok, és akkor ott élőben megcsinálnánk a szimfonikus zenekarral. Namost ez horribilis összeg, (nevet) tehát ehhez pénzt kell szerezni. Mi ilyet nem tudunk megfinanszírozni, úgyhogy amit lehet, megpróbálok összehozni, aztán meglátjuk. A lemez biztos elkészül, aztán majd lesz valami. Meg hát egyszer jó lenne a Maidenékkel együtt játszani. Bármelyik taggal, akár Nickoval vagy Adriannel, vagy bárkivel.

Egy színpadon voltatok már velük a Szigeten.

Igen, az mondjuk nagy élmény volt. Jó lenne, ha egyszer sikerülne meghívni őket, hátha…

Van nektek egy „saját” zenekarotok is, a Chronology. Ma is hallhattunk két számot. Vannak-e vele tervek?

Most készül a lemez, aminek májusban már elvileg meg kéne jelennie. Még sok munka van rajta, de igyekszünk befejezni.

A Metalfesten is fel fogtok lépni.

Igen, amiatt szeretnénk, hogyha májusban megjelenhetne az album, mert ott debütálnánk, az lenne az első komoly önálló koncert, ahol már egy 45 perces műsort tolnánk. Ha pedig nem sikerül, akkor szeptemberben jöhetne ki a lemez és a lemezbemutató koncertet is őszre tervezzük.

Mostanában volt a szülinapod. Negyven éves lettél, ez komoly lélektani határ (együtt nevetünk, ahogy azon is, amikor megvallom, pont feleannyi idős vagyok). Hogy látod most az életed? Mennyivel látod máshogy a világot, mint mondjuk húsz éve?

Hát, olyan nagyon nem, de fene tudja. Húsz évesen még lazább az ember. Húsz éves lehettem, amikor az akkori zenekarommal, az Euphoriával turnéztunk, együtt az Akelával. Mi voltunk az előzenekar, ez egy huszonöt állomásos turné volt és nem volt egy vasunk se. Mentünk utánuk stoppal, a cuccot vitte a kamion! Stoppoltunk meg lógtunk a vonaton, bozótban aludtunk meg ilyen helyeken, néha beszöktünk hozzájuk a munkásszálásra. Na, húsz évesen ez működik, meg fasza, negyven évesen már jobban örülök, ha kapunk valami kis szállást a koncert mellé, mikor külföldön járunk. (nevet)

Vannak az oldalatokon közös fotóid például a Helloweennel, Kiske-vel, Kai Hansennel. Hetfielddel az te vagy? Nem lehet rád ismerni!

Én vagyok. (nevet) Igen, az egy szép korszak volt, akkoriban mindenkit megkerestem. A Maidennel kezdtem, amikor itt voltak a Somewhere turnén ’86-ban. Megkerestem őket a Várban, a Hiltonnál. Ott ültem három napig, hogy mindegyiküket elkapjam. Sikerült. Egyedül voltam, akkoriban még nem volt divat, hogy megpróbáljuk becserkészni őket.



Most bejelentettek egy új lemezt, The Final Frontier, vagyis a Végső határ címmel. Mit vársz ezzel kapcsolatban? Állítólag Dave gitártechnikusa mondta, hogy még jobban rámennek a progresszív dolgokra.

Én azt várom, hogy kicsit egyszerűbb lesz, kicsit Powerslave-es irányvonal. Ugye a Piece Of [Mind], a Powerslave meg a Somewhere lemez készült ott a Compass Points stúdióban. És akkor pont most, a Powerslave-es retró turné után visszamennek oda… Arra gondoltam, kicsit abban a szellemben íródnak a dalok, de aztán lehet, hogy tévedek, és komplikáltabb lemez lesz. Hát majd meglátjuk, kíváncsian várom mindenesetre.

Hogy látod a Maiden jövőjét, szerinted mit fognak csinálni?

Valószínűleg ezt tervezik az utolsó lemeznek. Náluk mindig benne vannak ezek az utalások, a Seventh Son, az X Factor meg a Virtual [XI], ami a darabszámokhoz passzol, tehát valószínűleg utolsó lemeznek tervezik, de hát aztán soha nem lehet tudni, hogy öt év múlva unatkoznak a tengerparton és azt mondják, hogy csinálunk még egyet. Tehát benne van a pakliban, hogy lesz még később. Az most valószínű, hogy csinálnak egy hosszabb szünetet, meg lazábbra leveszik, nem mai gyerekek most már. Egy AC/DC-t el lehet játszani nyolcvan évesen is, de ezt azért nem. (nevet) Ezzel a stílussal, amit kitaláltak maguknak, beválasztottak rendesen. Szerintem az lesz most, hogy lenyomják ezt az idei meg jövő évi turnét, és utána nyári fesztiválozás, tehát egy-két nagyobb helyen el lehet majd őket csípni. Ilyen hajszát már nem fognak csinálni, hogy évi száz koncert. Aztán ki tudja? A fene tudja náluk…

Paulnak lett volna egy koncertje nálunk novemberben. Erre el akartál volna menni?

Hát, annyira nem szándékoztam elmenni rá, de forgattam a fejemben, hogy esetleg megkeressük és elnyomunk vele egy-két nótát.

Két nappal előtte lemondták betegségre hivatkozva.

Ott mindenféle szervezési kavarások voltak. A belgrádi buli elmaradt amiatt, hogy meghalt egy szerb vallási vezető, és azon a hétvégén nem lehetett semmilyen rendezvényt tartani. A kolozsvári buli azért maradt el, mert egy elég süket alak a tulaj és nem plakátol. Ott mi is jártunk és tényleg egy elég furcsa figura. És akkor gondolom nem lehetett ezt a blokkot itt megcsinálni, úgyhogy le kellett az egészet fújni. De elvileg pótolni fogja.

Aztán azt mondta, két évre előre be van táblázva, úgyhogy nem a közeljövőben kell rá számítanunk.

Meglátjuk, most kiment Amerikába, ott turnézgat, úgyhogy majd elválik.

Van kedvenc lemezed a Maidentől?

A Somewhere meg a Seventh Son.

Kedvenc dal? Vagy ez már nehéz kérdés?

Van azért, Alexander, Seventh Son, Infinite Dreams…

Ha kedvenc gitárszólót kérdezném, arra is ezeket mondanád?

Az is részben ezekből, igen, de például a Still Life-nak az első szólóját nagyon szeretem. Azt a Murray-szólót a dal elején nagyon nehéz egyébként szépen eljátszani, azt például imádom. Az Evil that Man Do szólót is szeretem, de magát a dalt is.

Hogy kezdődött a Maidnem? Meséld el, kérlek!

Miska meg én már tizenöt évesen is Maiden nótákat játszogattunk, valamikor ’84-85 környékén. Elsőként én konkrétan Maident kezdtem el pötyögni a gitáron, akkoriban még Children [of the Damned] meg Run to the Hillst, de elég együgyű módon, nyilván nem tudtuk eljátszani rendesen. (nevet) De ’86-ban már közönség előtt játszottuk ezt a két dalt. Igaz, hogy dob meg basszusgitár nem volt, de mi ketten Miskával meg egy énekessel elővezettük. (nevet) Ez mindig bennem volt, később az Euphóriával is játszottunk 2 Minutes to Midnightot meg Evil that Man Do-t. Ekkor olyan 20-21 éves lehettem. És akkor ’96-ban jött ez az ötlet, a Macbethben már nem voltam benne, és kitaláltam, hogy kéne csinálni egy ilyen zenekart, hogy csak Maiden nótákat játszunk.

Miért pont gitározni kezdtél el?

Hú, nem is tudom… A haverok elkezdtek mutogatni egy-két akkordot. A fene tudja, ebbe úgy belesodródik az ember. Ezt tényleg nem tudom, de amikor az Iron Maident megláttam ’84-ben a BS Sportcsarnok parkolójában a Powerslave turnén, akkor ott kész, megpecsételődött a sorsom: nekem gitározni kell! Ott dőlt el ez igazán.

Szolnokiak vagytok. Mennyire volt nehéz feltörni vidéki zenekarként?

A pestieknek se sokkal könnyebb szerintem. Oké, hogy mondjuk sokminden itt történik, de itt meg jóval több zenekar van. Ha jó produkció van, ami el tud indulni valahogy, akkor abból lehet valami. A Tankcsapda Debrecenből indult, az Edda Miskolcról indult. Játszottam Pesten az Euphoriában, nem volt könnyebb. Semmivel nem volt könnyebb, sőt, abból például semmi nem lett. (nevet) Volt kapcsolat, haverkodtunk, ott volt a szakma krémje. Le tudtunk menni egy Akela turnéra – egy vidéki kisebb zenekar ezt elsőre lehet, hogy nem tudja megcsinálni, de belőlünk attól még nem lett semmi. Nem volt olyan jó az a produkció, hogy legyen.

Karriered során egy évig az Ossian tagja voltál. Egy ilyen „nagyobb” zenekarban való részvétel mennyiben segítette a szakmai fejlődésed?

Amikor az Ossianba kerültem, akkor nagyjából ismertek már valamennyire innen-onnan, a Macbethből, az Iron Maidnemből, a Denevér Stúdióból. Persze új ismeretségeket is szereztem, ez egyértelmű, de én nem hiszem, hogy olyan sok pluszt hozzátett volna. Aztán kívülről ez lehet, hogy másképp tűnt, nem tudom. De azóta se hallani sehol róla, hogy ott voltam, mintha az a fejezet nem is történt volna meg. (nevet) Innentől kezdve nincs olyan nagy jelentősége, úgy gondolom.

Tudsz valami érdekességet mesélni a Maidnem tagjairól? Például Krisztiánról? Szemtelenül fiatal.

Igen, szemtelenül fiatal, nem volt tizennyolc, amikor bevettük. Ez nagyon komoly, ha belegondolsz, hogy harmincnyolc-kilenc éves emberek bevesznek egy tizenhét éves dobost. Elképesztő, főleg dobos posztra, ami egy nagyon nehéz poszt. Arra épül az egész zenekar, és köztudottan nagyon nehéz jó dobost találni. Az egész úgy volt, hogy az Urbán Gabi, aki nálunk játszott, már szerette volna abbahagyni, és elhozta, hogy hallgassuk már meg, ahogy Krisztián dobol. Egyébként ő annak a Cicának a fia, aki régen a Macbethben énekelt még a lemez előtti időszakban, ma pedig az Időgépben énekel. Szóval Gabi mondta, hogy hallgassuk meg Krisztiánt. Behozta próbára, és néztük, hogy marha jól játszik. Tiszta Nicko feeling. Kiderült, hogy már vagy kilenc éve dobol, és szinte csak Nicko dolgokat tanul a dobórán! Sok jó dobossal játszottunk, de az ő stílusa áll legközelebb Nickoéhoz, mert tényleg leszedi azokat a témákat, amiket ő üt. Úgyhogy marhára szeretünk vele játszani, be is vettük rögtön. Neki sejtheted, mekkora élmény lehetett, amikor tizenhét évesen több mint tízezer ember elé kiraktuk Belgrádban. Az azért elég komoly volt. Tíz-tizenkétezer ember, Sziget Nagyszínpad méretű színpadon.

Milyen érzés volt ott játszani?

Kész! Olyan szintű adrenalin, hogy elképesztő! Pláne, hogy nem csak bambultak – megszólalt az Aces High intró, és végigpörögték az egész műsort. Kész, megőrültek. Az körülbelül akkora adrenalinbomba volt, mint amikor fölmentem a Maidenhez a Szigeten a Heaven Can Wait közben. Ez a két alkalom volt életemben, amikor totál kész voltam.

Tehát szeretsz élőben játszani. Milyen viszonyban van nálad a koncertezés és a stúdiózás?

A stúdiózást is szeretem, ott az alkotómunka a jó. Például a Chronology lemezt amíg megírtuk, addig volt igazán frankó, mert nagyon sok improvizatív rész van benne. Leültem, pár óra alatt kész volt egy nóta. Teljesen spontán dolgok voltak, és nagyon jó dolgok alakultak ki belőle, most meg már a kulimunka része van, hogy fel kell játszani. Összevissza teleimprovizáltam mindenféle szólókkal, most le kell szedegetnem, hogy mit csináltam, mert vannak benne nagyon jó momentumok. Most már ez a munkarésze zajlik gyakorlatilag, de ennek is megvan persze a maga szépsége.

Neked van egy stúdiód, ahol ezt is fölveszitek, a Denevér Stúdió. Hogy kerültél oda?

Ezt egy szolnoki hangszerboltos csinálta jó régen, és mikor visszaköltöztem Pestről Szolnokra olyan ’93-94 körül, akkor elkezdtem felvételeket csinálni a próbateremben – egy kis ukrán keverőpulttal, meg együgyű négysávos szalagos magnóval; nem volt pénzünk stúdiózni. Elkezdtek egész jól szólni ezek a felvételek, és akkor egyszer csak úgy keltem fel, hogy nekem ezzel kéne foglalkozni, (nevet) mert hogy nekem tetszik, meg szeretem csinálni. Akkor bementem a szolnoki stúdióba, hogy jöttem hangmérnöknek dolgozni. (nevet) És akkor pont nem volt ott állandó hangmérnök, így felvettek. Ott lehúztam két évet, utána a hangszerboltos eladta, mert nem akart már vele foglalkozni, én meg megvettem hitelre – volt egy kis lakásom, azt eladtam, és megvettem részletre. Elmentem albérletbe, és szépen fizetgettem a stúdiócuccok részleteit. (nevet) Tulajdonképpen a mai napig fizetem, mert minden évben fejlesztjük a technikát.

Egy hangmérnöknek mire kell figyelnie?

Sokmindenre, ez nagyon összetett szakma. Egyrészt nagyon jó fülének kell lennie, jó zenésznek is kell lennie, hogy tudjon segíteni a többieknek. Tehát minimum ugyanolyan jól kell tudnia zenélni, mint aki ott ül, és fel akarja játszani a dolgot, mert különben mi a fenét tudsz neki mondani? (nevet) Kell egy szintet produkálni zeneileg, bármilyen hangszeren, de leginkább gitáron vagy valamiféle húros hangszeren. Meg hát ennek az emberi oldala se könnyű, mert emberekkel kell dolgozni folyamatosan. Főleg ha egy fiatal zenekar bejön, még be van parázva, vagy van hogy egy értelmes hangot nem tud még lefogni, mert ugye még fiatal, mitől szólna jól a kezében a gitár? El kell nekik magyarázni, hogy nem attól szól jól egy gitár, hogy ide tekerem, oda tekerem, hanem megfogom azt a kiszabott hangszert rendesen! Általában ott szoktak rájönni, hogy „ja, hogy így kéne gitározni?” Hát persze! (nevet) És akkor ott kell a témákat megtanulni, hogy igazán megszólaljanak.

Akkor te nem is jártál semmilyen hangmérnöki képzésre?

Nem, abszolút magamtól, egy-két ismerőstől tanultam… Amikor már benne voltam, akkor persze összeszedtem mindenféle tananyagot és önmagamtól elsajátítottam, mert ennek van komoly elméleti háttere is, meg gyakorlati háttere. A programokat is tudni kell használni ától zettig.

A fiatal zenekarokról jut eszembe, azért vannak trónkövetelőitek, például az Up the Irons. Gondolom hallottál róla, hogy Blaze-zel fognak föllépni a Rockmaratonon. Ehhez mit szólsz? (Töfi ettől a kérdéstől kicsit zavarba jön.)

Biztos jól fogják érezni magukat, gratulálok nekik. Hülyén hangzik, de én nem vagyok oda érte, hogy Blaze-zel játsszak egy színpadon minden áron. Én inkább Dickinsonnal szeretnék egy színpadon játszani. (nevet) Nem is tudom, mit csinálnék, ha most idejönne Blaze, hogy jönne énekelni. Hülye helyzet lenne.

Nem is játszotok sok Blaze-es dalt.

Hát, nem. Egyet-kettőt azért szoktunk néha és biztos elő fog még kerülni néhány. Most például Sign of the Cross lesz májusban. Arra készülünk. Most már lassan meg kell tanulnunk. (nevet) Eddig el voltunk foglalva a Chronology lemezzel meg a DVD-felvétellel, most februárban minden hétvégén Németországban voltunk, nem volt időnk összepróbálni. Egy-két próbát rá kell szánni, mert oké, hogy megtanulod pár óra alatt, de mire összerázod, hogy meg is szólaljon rendesen, az a nagyobb része.

Ha már tribute zenekarok, van ez a Tribute Land nevű egyesület. Ennek mik a céljai, a lehetőségei?

Ez úgy kezdődött, hogy Vörös Gabival, aki ezt a mai bulit is szervezte, már régóta voltak közös koncertek, meg néha a Hollywood Rose is bekapcsolódott, vagy ABCD, tehát volt már ismeretség jó ideje, és kitalálták, hogy kellene egy ilyen egyesületet csinálni, és összefogni a tribute zenekarokat – hátha lehetne jobb dolgokat csinálni, mint egyedül. A legjobb példa a PeCsa-buli, amit önállóan nem tudsz megszervezni, mert nagyon sokba kerül kibérelni. Együtt meg meg lehet oldani a dolgot, meg együtt sikerül annyi embert bevinni, hogy rentábilis legyen. Körülbelül ilyesmikre kell gondolni, vagy mint ez a mai dolog, bár ez nem Tribute Land-es rendezvény volt.

Volt ennek különösebb eredménye?

Azon kívül nem sok, szerintem. A PeCsa bulik jók voltak, azokat meg lehetett úgy csinálni, de több buli nem lett, úgyhogy majd még meglátjuk, még van ideje kiforrni magát ennek a dolognak.

Lehet tudni, hogy a KISS Forever miért maradt ki?

Én nem tudom igazából. Azon a legelső megbeszélésen nem voltam ott, amikor őket elhívták. Úgy tudom, hogy amikor megtudták, hogy fizetni kell tagdíjat, akkor úgy döntöttek, hogy nem szállnak be. Meg nekik igazából minek? Ha belegondolsz, Magyarországon nincs akkora kultuszuk, hogy ez az egész igazán érdekelje őket. Viszonylag kevés koncertjük van itthon, ők főleg külföldön sikeresek. Valószínűleg úgy voltak ezzel Pockyék, hogy nekik nem éri meg ezért tagdíjat fizetni.

Mik azok a hibák, amikre a legtöbb induló tribute-zenekarnak érdemes figyelnie?

A legtöbb tribute zenekarral az van, hogy nincsenek rendesen leszedve a gitárok. Sőt, a basszus sem, a Maidennél például elég nehéz úgy lekapirgálni, hogy konkrétan mi van ott. Mi is már lassan tizenöt éve csináljuk, de ha úgy veszed, akkor huszonöt éve játszok Maiden nótákat és a mai napig fedezek föl dolgokat, hogy hopp, ez se így van, az se így van. Akkor derül ez ki, amikor nekiállunk feljátszani valamelyik nótát a stúdióban. Négy éve, amikor csináltuk a 10 Wasted Years lemezt, akkor ott minden számban voltak változások, mert kiderült, hogy itt se az van, ott se az van, amott se. Akkor elkezdtük jobban kivesézni és megnézni. Ezek persze nagyon apró dolgok, különben hamarabb is szemet szúrtak volna, viszont ettől a sok kicsi apróságtól jön elő az igazi Maiden feeling.

Az internet ilyen szempontból egyszerre előny és hátrány, hiszen mások megcsinálják helyetted, de az nem biztos, hogy pontos.

Igen. Az eredeti nyomtatott kottákban általában rengeteg hiba van, csak nagyon elnagyolva vannak leszedegetve. Amióta internet van, annyival jobb, hogy otthon mindenki próbál valamit hozzátenni, és azt fölrakosgatják, és ha ezeket beátlagolod, akkor abból valami kisül. De még mind a mai napig van egy csomó dolog, amire tudom, hogy nem jött rá senki. Az Infinite Dreams elejét például még senki nem tudta leszedni. Elég trükkös, nagyon nehéz rájönni, de más dalokban is van egy-két rész, amit látom, hogy mindenhol rosszul írnak. Tehát nekem az összes zenekarral igazából ennyi a problémám, hogy rendesen neki kéne menni, és tényleg azt játszani, ami van, mert attól lesz tribute zenekar. Mert amíg csak úgy nagyjából eljátsszák, azt bárki megteheti.

Ha mondjuk saját számokat játszanak, mi az a hiba, amibe belefut a legtöbb zenekar, és ami miatt nem lesz belőle semmi?

Nehéz megmondani. Ha megnézed, most van vagy ezerötszáz működő rock-, vagy metálzenekar az országban, és abból jó, ha tízet találsz, aki tényleg csúcson van, meg ismert. Annyira kis szelet az, amelyik tényleg viszi is valamire, és nagyon sok mindennek együtt kell ahhoz állnia. Legfőképpen kell egy jó frontember, és az a legritkább. Ahogy egy Tankcsapda sem soha attól működött, hogy csodazenészek vannak ott, hanem kell egy Lukács Laci azokkal a szövegekkel, azzal a fazonnal. Onnantól kezdve majdnem mindegy, mit raksz mögé. És a legtöbb zenekar itt bukik meg, hogy nincs egy karizmatikus figura, aki jó értelemben véve eladja a produkciót.

Jársz még koncertre nézőként?

Hát, Iron Maidenre! (nevet) Szoktam még Mike Oldfieldet, meg ilyesmiket megnézni. Meg a nagy zenekarokat, Metallica, Judas.

Megadethre elmész majd?

Azt mindenképp szeretném megnézni, persze, mert hát az kihagyhatatlan.

Magyar koncerteket gyakran éri kritika a hangosítás miatt.

Igen, általában sok gond van vele. Ez egyrészt cucckérdés, másrészt emberkérdés. A Maiden is a Szigeten például borzalmasan szólt.

Van példaképed a zenészek között?

Persze, Adrian Smith mindenképpen, de amúgy nagyon sok jó zenész van, akit tisztelek meg szeretek.

Esetleg van-e valamilyen történelmi személyiség, akire hasonlóan tekintesz?

Hú, látod ezen nem gondolkodtam még. Nem, hirtelen most nincsen. Mindig zenész példaképekben gondolkodtam, zenei szinten.

Történelem – de éltél és jártál koncertekre az előző rendszerben. Mit láttál, hogyan viszonyulnak a metálzenéhez? Megtűrt volt?

Hát igen, amikor én tizennyolc éves voltam, akkor ez már nem volt gond, sőt, tizennégy éves voltam, amikor ’84-ben a BS parkolóban már lehetett Maiden koncertet csinálni. Az oroszokhoz még nem lehetett akkor nekik elmenni, a lengyelekig meg ebben a vonalban már el tudtak jönni. Szóval megtűrték. Jó, azért minket még megvertek a rendőrök, csak azért, mert ’rice [Beatrice] kendő volt a nyakunkban abban az időszakban. Nem volt azért egyszerű történet tizenöt-tizenhat évesnek lenni akkoriban.

Hogy látod az általános zenei helyzetet, vagy a metál státusát Magyarországon? Lefelé megy, fölfelé?

Nem tudom, most a Chronology felé nagy az érdeklődés, majd meglátjuk, mire jutunk vele. Egy év múlva többet fogok tudni mondani, hogy mennyien fogják megismerni a csapatot így, hogy kijön a lemez. Nagyon nehéz, lemezeladás tulajdonképpen szinte nincsen, mindenki töltöget, innentől kezdve nagyon nehéz lemezt csinálni – ördögi körben vagyunk momentán.

Az interjú végén szeretnél valamit üzenni a vaskarc.hu olvasóinak, illetve a magyar Maiden-rajongóknak?

Találkozunk a következő Maiden-turnén, remélhetőleg minél hamarabb! Én ott leszek, az biztos!

Köszönöm szépen!

Én is nagyon köszönöm!

Forrás: vaskarc.hu - MailMan

Köszönjük szépen!