Kérdés: Tényleg úgy gondoljátok, hogy a rajongóitok hallani akarják az egész új albumot ezen a turnén és nem lennének boldogabbak 10 klasszikus Maiden dallal?

Steve Harris: Sok ember szívesen hallgatna egy csomó régi cuccot. De amikor szembesülnek a show-val, kellemesen csalódnak. És ha mégsem, akkor el kellett volna menniük az előző turnéra. Vagy a következőre.

Dave Murray: Az Interneten mindenhol nyilvánvaló tény, hogy el fogjuk játszani az egész új albumot. Tehát egy csomó ember rájött, hogy meg kell hallgatniuk és át kell érezniük, mielőtt eljönnek megnézni minket. Nyilvánvalóan lesznek olyan turnék a jövőben, ahol több régi számot fogunk játszani. Néha változtatni kell a forgatókönyvön egy kicsit.

Adrian Smith: Számos régi anyagot játszottunk az elmúlt turnékon. Ezért számítottunk némi ellenállásra most, de jobban mentek a dolgok, mint ahogy gondoltuk. Ez minket igazol, nemde?

Janick Gers: Nagyon büszkék vagyunk a múltunkra, de nagyon büszkék vagyunk az új albumra is. Eljön a pont, amikor ki kell mondanunk, hogy ez az ahol most vagyunk. Ez egy jó érzés.


Kérdés: Az "A Matter Of Life And Death" album dalai meglehetősen progresszívek - Milyen együtteseket hallgattatok és milyen bandák voltak rátok hatással?

Steve: Az utóbbi néhány albumon a hatások jobban hallhatóak, mint valaha. Különösen a korai Genesis, a Wishbone Ash és a Jethro Tull. Egy csomó olyan dolog van az új felvételen, amikor valóban hallható a Tull hatása - különösen az 'Out Of The Shadows' közepe felé. Ez nem a Tull iránti hódolat miatt van, egyszerűen így jön természetesen.

Bruce: Rám főleg olyan emberek voltak hatással, mint Arthur Brown, Peter Hammill [A progresszív rockot játszó Van Der Graaf Generator vezetője], Ian Gillan és Ronnie James Dio. Szóval eléggé vegyes. Valahogy az új albumon a Maiden zenéje érzelmesebb lett, ami nem nagyon volt jellemző korábban.

Nicko McBrain: Az új felvétel sok tekintetben nyíltan követi az 1970-es évek zenéjét. Ez az album feltétlenül a progresszivitás birodalmába vezet, érdemes fejhallgatóval meghallgatni.


Kérdés: Mit gondoltok arról a véleményről, hogy az új album a legjobb az 1988-as "Seveth Son Of A Sevent Son" óta? Nem írja ez le azt a rengeteg munkát, amit a kettő között csináltatok?

Bruce: Igazából úgy gondolom, hogy ez az album a legjobb a "Piece of Mind" óta. Ötletem sincs, hogyan lehetne a következő album - idézőjelesen vagy nem - még ennél is 'jobb'.

Steve: Szerintem ez az album jobb az összes eddiginél, de ez nyilván elfogultság kérdése is.

Nicko: Amikor felvettük az albumot arra gondoltam: "Ember, ez túl jó! Ez az én utcám!" Tisztára 1970-es évek.


Kérdés: Nicko, a te kék arcod látható a "Flight Of Icarus" videóban? Ha igen, hogy vettek rá hogy megcsináld?

Nicko: Ha-ha! Rávettek. 1982-ben csatlakoztam a bandához és a "Flight Of Icarus" volt az első kislemez a "The Number Of The Beast" után. Azt mondták: "Mivel te vagy az új fiú a bandában, arra gondoltunk, hogy te lehetnél Icarus a klipben." Én pedig beleegyeztem. De nem gondoltam, hogy kékre kell festeni az arcomat, köpenyt kell viselnem és ki kell állnom egy szakadék szélére, miközben lent csapkodnak a nagy hullámok. Amikor a felvételt csináltuk, elég szeles idő volt és én eléggé meg voltam rémülve.


Kérdés: Kedves Mr. McBrain, ütöttél el mostanában biztonsági őröket?

Nicko: Állítólag igen. Egyébként határozottan nem. Egyet sem. Ez egy drága tanulság volt. Ez minden, amit mondhatok. [megj. Nicko még 2003-ban elütött egy biztonsági őrt, amikor az őr az igazolvány ellenére sem volt hajlandó beengedni a VIP bejáraton a "Give Me 'Ed 'Till I'm Dead" turné egyik állomásán - a szerk.]


Kérdés: Janick, te nemrég azt nyilatkoztad egy intejúban, hogy nem úgy tekintesz az Iron Maidenre, mint heavy metál zenekarra. Melyik a kedvenc színed?

Janick: Nem, tényleg nem gondolom hogy heavy metál zenekar vagyunk. Nekem ez az egész a zenéről szól. Tele vagyunk erővel, agresszióval és energiával, de nem úgy tekintek magunkra, mint metál zenekarra. Deep Purple.


Kérdés: Sok Maiden szám alapul történelmi eseményeken, vagy személyeken, szóval arra gondoltam, hogy az Iron Maiden bekerülhetne az iskolai tananyagba történelemből. Most próbálom megszerezni történelemből az A-szintű minősítést, szóval kérlek írjatok egy dalt a vetésforgóról és Jenner himlő elleni védőoltásáról.

Bruce: Azt hiszem, hogy a vetésforgós ötletet a Jethro Tull már elsütötte. Tényleg, mintha írtak volna egy dalt róla.

Steve: Ha-ha. Rendben. Fejben tartjuk.


Kérdés: Volt igazi bunyó a "Mission From 'Arry" kapcsán? [megj. Nicko és Steve egy ostoba félreértésből adódóan összevesztek a World Piece Tour egyik állomásán, Bruce pedig kihasználva az alkalmat, felvette a kettejük közötti szóváltást. - a szerk.]

Bruce: Nem, nem volt. Az egyetlen ami történt, hogy gyomron kellett vágnom Nickót, hogy eldobja a felvételt, mert össze akarta törni. Eléggé felhúzta magát, de az 'Arry nagyon mulatságos. Felbecsülhetetlen értékűek azok a felvételek.

Steve: Nem volt verekedés. De nagyon közel jártunk hozzá. Csak azt bánom, hogy nem sikerült felvenni a vita első felét. 10 vagy 15 perc hosszú lehetett.

Nicko: Ott volt a kazetta a kezemben és Bruce megütött, hogy visszaszerezze a felvételt. De nem túl erősen. Elejtettem a felvételt, Bruce pedig felvette, majd üldözni kezdtem a folyosón. El akartam kapni és meg akartam vele verekedni. Arra gondoltam: "Ennyi volt, kiszállok a bandából." De aztán Bruce azt mondta: "Sajnálom, de azon a kazettán vannak a Powerslave című szám szövegei." Ezután mindenki megnyugodott.


Kérdés: Helyes a megállapítás, hogy mindegyikőtöknek voltak olyan divathóbortjai, amit később szívesen visszavontatok volna?

Bruce: Nem, én nem vonnám vissza egyik divathóbortomat sem, akármilyen szörnyű. Soha nem bánok meg semmit, mert ez is mind része az élet színes tapétájának. És legalább mindig elő tudod venni, hogy rémisztgesd a gyerekeidet később.

Nicko: Elismerem, hogy sokszor nevetségesen néztem ki a '80-as években. De ez hozzátartozott a korszak színkavalkádjához. Fiatal voltam és hiú.

Dave: Ez a spandex kora volt és jó érzés fűződött hozzá, mert mindenki ezt a cuccot viselte. De a spandex évei kétségkívül csak egy kitérő és tényleg kicsit furcsán néztünk ki. A ruháink megpróbáltak hangosabbak lenni, mint bármi más.

Adrian: Valószínűleg ebben bűnösebb vagyok, mint bárki más. Évekig viseltem egy óriási tengeri halat. És nem csak ez. Világos szőkére festettem, hogy duplán biztos legyen, hogy soha nem felejtik el. Ez van az esküvői fotóimon is és mindenen.

Janick: Soha sem viseltem spandexet. Úgy néztem ki, mint Max Wall (egy régi komikus). Mindig farmert viseltem. Szóval nem, nem igazán. [A Metal Hammer emlékeztette Janicket, hogy egyszer egy sima lábmelegítőt viselt a jobb lábán, amikor a Maiden előtti bandájával, a Gillannal játszott a Castle Donington Monsters Of Rock fesztiválon, 1982-ben, mire így válaszolt:] Az nem divathóbort volt. Egyszerűen csak elveszett a másik lábmelegítőm. Na jó elismerem, lebuktam.


Kérdés: Rod Smallwood tényleg olyan könyörtelen és szívtelen, mint amilyennek a "The Early Days" DVD-n tűnik?

Bruce: Nem, annál sokkal rosszabb. Nem szeretünk panaszkodni. Mindenki azt teszi.

Steve: Mindig szükséged van Rod bombasztikus legjobbjára. De soha nem akarsz vele szembe kerülni.

Nicko: Hogy őszinte legyek, a DVD kedvéért lenyugodott. Ő egy nagyon tisztességes ember, de nem könnyen viseli el a bolondokat. Most felteheted a kérdést, hogy akkor hogy vagyok 25 éve a bandában. Szükséged van valakire, aki megragadja az embereket a golyóiknál fogva és felpofozza őket. Csak ne adj kölcsön Rod Smallwoodnak egy ötöst. Nem csak hogy nem kapod vissza, de folyamatosan tőled fog kölcsön kérni.

Dave: Nem. Rod egy úriember és tudós. Egy átkozottul kitűnő emberi lény.


Kérdés: Melyik a kedvenc Maiden albumotok és melyiket kedvelitek kevésbé?

Bruce: A kedvencem a "Powerslave". A "Fear Of The Dark"-ért viszont nem vagyok megőrülve. Nem olyan ijesztő, mint amilyennek lennie kéne.

Steve: A "Somewhere In Time"-ot nagyon szeretem. De a "No Prayer For The Dying" egy kis csalódás. Ez is elég jó, de nem olyan különleges, mint sok másik.

Nicko: A kedvencem a "Somewhere In Time". De a "No Prayer For The Dying" kicsit csalódás. Egyetértek Steve-vel.

Dave: Szeretem a "Somewhere In Time" futurisztikus hangulatát. De a Powerslave a kedvencem - a szóképek, a piramisok és az egészen végighúzódó szimbolizmusa miatt. Az egyetlen ami pokolian megijeszt a "The X Factor". Minden szinten rémisztő.

Adrian: A "Brave New World"-öt szeretem. Nagyon művészi. De hogy őszinte legyek, nincs sok tenni valóm a műremekkel.

Janick: Mind feltűnőek és különlegesek a maguk módján.


Kérdés: Voltatok valaha Maiden tribute zenekar koncertjén? Volt olyan, amelyik különösen tetszett?

Bruce: Láttam a High-on Maident. Jók voltak. Remek nadrágjaik vannak. Az, hogy vajon a felszerelésük is megvan-e, hogy betöltsék őket, már más kérdés.

Nicko: Én is láttam a High-on Maident. Nagyon jók voltak. Emlékeztetnélek, hogy van egy saját alkalmi tribute bandám is, a McBrain Damage. Maiden dalokat játszunk, meg néha egy kis Ozzy-t is.

Dave: Kanadában láttam azt a zenekart, akik a "Powerslave" korszakot nyomták. Volt múmiájuk is, meg minden. Szóval elég sok erőfeszítés volt a dologban. Megérdemelték a pénzüket.

Adrian: Egy hollandiai rajongói klub gyűlésén játszottam egy számot a High-on Maidennel. A "Two Minutes To Midnight"-ot nyomtuk, de elfelejtettem, mert nem játszottam ezt a számot már nagyon régen.

Janick: Nem vagyok nagy rajongója a tribute bandáknak. Elég sok van belőlük manapság. Elértük azt a pontot, amikor ABBA tribute zenekarok játszanak a Wembley-ben, ami pompás ötvözete a paródiának és a kabarénak


Kérdés: Steve, tudva hogy milyen bandák és fiúk vannak az úton, nem aggódsz beküldeni a csatába a lányodat, Laurent a saját bandájával?

Steve: Nem, nem igazán. Ő már felnőtt. Utazott eleget ahhoz, hogy tudja, mi micsoda. Nincs ezzel semmi problémám. Segítette Alice Coopert, volt a Rock Am Ringen, a Rock Im Parkon, a Downloadon, klub rendezvényeken. Tudom, hogy készen áll erre. Bár tény, hogy sokkal jobban aggódom, mint ő.


(forrás: www.metalhammer.co.uk) (Köszönjük Áronnak a fordítást!)