The Number Of The Beast
(Invaders - Harris)   3:22

Nagy hajók tűnnek fel
Bizonyítva, hogy a háború megkezdődött
Sok északi harcos
Kardjaik és pajzsaik csillognak
A napfényben
Ragadj fegyvert, védd magad
Készülj fel, hogy ellenállj és
Küzdj az életedért
Eljött az ítéletnap, hát légy készen
Ne fuss el,  állj helyt.

A tenger felől jönnek
Jön az ellenség
A lángoló Nap alatt
A csatát meg kell nyerni
Betolakodók Fosztogatnak
Betolakodók Zsákmányolnak

Gyújtsd fel a tábort
Riasztd a többieket a belföldről
Figyelmeztetni kell őket
Nem vagytok elegen az ellenálláshoz
A vikingek túl sokan vannak
Túl erősek, hogy egyedül
Megküzdjünk velük
Erősítésre van szükségünk
Nem tudjuk egyedül megvívni
Ezt a csatát.

átjönnek a hegyeken
Ránktámadnak
Azért jönnek, hogy gyilkoljanak
Nincs visszaút
Betolakodók  Küzdenek
Betolakodók Portyáznak

Balták csikorognak és
Buzogányok csattannak
Ahogy a sebesült harcosok
A földre hullanak
Levágott végtagok és
Halálosan megsebesült véres testek
Hevernek mindenütt
A halál és égő hús szaga
A csata kimerült harc a végsőkig
A szászok a félelmetes norvégok
Legyőzött áldozatai.

Jobban teszitek, ha szétszéledtek és elfuttok
A csata elveszett és nem győztetek
Jobban teszitek, ha elmentek
Hogy máskor harcoljatok
Betolakodók Erőszakolnak
Betolakodók Kifosztanak


átkozottak gyermekei
(Children Of The Damned - Harris)   4:33

úgy megy, mint egy kisgyermek
De nézd, a szemei elégetnek Téged
Arany tekintetében fekete űr
Isten tudja, haza akar menni
átkozottak gyermekei

úgy megy, mint egy halott
Ha élt volna, mindannyiunkat
Keresztre feszített volna
Most az utolsó lépést teszi meg
Azt hitte, feledésbe merülünk mind
átkozottak gyermekei.

A kezei égnek, nevetni kezd
Mosolyog, ahogy a láng elemészti a húsát
Az arca megolvad, üvölt a fájdalomtól
Lepereg a bőr a szeméről
Nézzétek, ahogy meghal a terv szerint
A Föld pora ő...hogyan is tanultuk?

átkozottak gyermekei vagytok
Hátatfordítotok a falnak
A fény felé fordultok
Ma éjjel égni fogtok
átkozottak gyermekei vagytok
Mint a gyertyák, nézzétek, ahogy égnek
égnek a fényben
Ma éjjel újra égni fogtok
átkozottak gyermekei vagytok.


A fogoly
(The Prisoner - Smith/Harris)  6:00

A túlélésért folytatott gyilkos harcban
éhezel, élőhalott vagy
Mindenhol jár
A természet bestiája
Tedd, amit akarok, amint kérem

Harc a lélegzetvételért, ez kemény dolog
Most látsz engem, most nem
Rombold le a falakat, előjövök.

Nem vagyok rab, szabad ember vagyok
és a vérem most végre az enyém
Ne törődj vele hol zajlott a múltad
Tudom hová megyek... ki!

Ha megölsz, az önvédelem lesz
Ha megöllek, bosszúnak hívom
A szemedbe köpök, ellened szegülök
Meg fogsz rémülni,
Amikor kimondom a neved.

Nem vagyok szám, szabad ember vagyok
úgy fogom élni az életem,
Ahogy én akarom.
Jobban teszed, ha kitörölsz
A fekete könyvedből
Mert be foglak keríteni.


Akác fasor 22.
(22 Acacia Avenue - Harris/Smith)   4:49

(Charlotte, a szajha történetének folytatása)

Ha depressziós vagy
és egyedül érzed magad
Tudok egy helyet, ahova elmehetnénk
Az Akác fasor 22 szám alatt
Találkozhatsz egy hölggyel, akit jól ismerek
így ha jól akarod érezni magad
és kész vagy megfizetni az árát
Csak 15 Fontot kér
és mindenki megkapja, amit akar

és ha sokáig vársz, s kivárod, hogy a többi
Megkapja a részét
Elmondhatod neki, hogy ismersz engem
és az is lehet, hogy ingyen megkapod
így ha lent jársz az East End-en
Ne gondolkodj rajt, hogy betérj-e
Becsületszavamat veheted
Hogy új dolgokat tanulhatsz tőle.

Charlotte, nem tudsz kiszállni ebből
Az őrültségből?
Nem látod, hogy mindez csak
Szomorúságot hoz rád?
Amikor a férfiakat szórakoztatod
Nem tudod, hogy betegségeket kaphatsz el?

Egy nap, mikor eléred
A negyvenedik életéved
Megbánod majd a napokat,
Amikor mindenkivel lefeküdtél
Senki sem akar majd ismerni
Nem lesz többé semmi
Mutogatnivaló gyönyörű árud.

Akác fasor 22, a hely,
Ahová mindannyian megyünk
Meg fogod találni, meleg van belül
A vörös fény fényesen világít
Az éjszakában.

Charlotte, nincs itt az ideje, 
Hogy abbahagyd ezt az őrült életet?
Sosem gondolsz a rossz időkre?
Miért kell így élned?
élvezed az éjszakáid,
Vagy csak a pénzért csinálod?

Néha, amikor végigsétálsz az utcán
Ahogy lépdelsz, vágyakat ébresztesz
A férfiakban
Ahogy végigsétálsz az utcán
Mindenki megáll és megbámul.

üsd meg, verd meg, megtesz mindent,
Amit csak kérsz
Harapd meg, izgasd fel, 
Kényszerítsd térdre
Használd ki, bántalmazd,
Mindent megenged
öleld meg, zaklasd, mindig azt teszi,
Amit Te akarsz

Menekülsz, nem tudod, mit teszel?
Nem látod, hogy mindez csak
Romlásba visz téged?
Charlotte, fogtad az életed,
és eldobtad magadtól
Azt hiszed, attól, hogy keresel jó az életed?
Nem tudod, hogy tönkremész ettől?

Nem dobhatsz minden embert félre,
Aki szeret Téged
A férfiakat, akik folyton
Nyáladznak
Ez nem élet számodra,
hagyd abba a kefélést!
Pakolj be a táskádba, és gyere velem!


Teljes napfogyatkozás
(Total Eclipse - Harris/Murray/Burr)   4:28

Mint a hűvös acél, a sötétség vár,
Hogy eljöjjön az idő
Félelemkiáltás a kiválasztottért
Ima a Naphoz.
Természet Anya sötét bosszút áll
Azokon, akik elfecsérlik az életét
Háborús csecsemők az édenkertben
Jéggé változtatják hamvainkat.

A napkelte elmúlt, a tüzek megfagytak
A napkelte elmúlt, dermedtek vágyaink
A napkelte elmúlt, a napkelte elmúlt.

Az emberek a földön riadt-csodálkozó
Szemekkel torpannak meg
árnyék vetül rájuk, hogy szétzúzza őket,
Mint egy legyet.
A jégesőben és a felkorbácsolt tengeren
Nincs hová futni
A téli szélvihar lecsap, mint egy hurrikán.

A földön a nemzetek várnak
Néhány bölcs szóra kiválóságaiktól
Tudod nemcsak az őrültek hallgatnak
Bolondokra
"Ez a vég?" - sírtak milliók
Kapaszkodva gazdagságukba,
Ahogy meghaltak
Azoknak, akik túlélik,
át kell vészelniük a vihart.

Elmúltak a napok, mikor az ember lenézett
Elvitte szent koronáját
Hogy szabad legyen, oly sokáig tartott
De ez nem az utazás vége,
Ez még csak a kezdet.


A fenevad száma
(The Number of the Beast - Harris)   3.50

"Jaj a föld és a tenger lakosainak;
Mert leszállott az ördög ti hozzátok,
Nagy haraggal teljes
úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.
Itt van a bölcsesség. A kinek értelme van,
Számlálja meg a fenevad számát;
Mert emberi szám: és annak száma
Hatszázhatvanhat."

(Jelenések Könyve XIII. V.18.)

Egyedül maradtam, elmém üres volt
Időre volt szükségem,
Felidézni az emlékeket.

Elhihetem-e, amit láttam?
Az az éjjel valóság volt,
Nem pedig csak képzelődés.

Ugyanaz volt csak, 
Mit régi álmaimban láttam?
Zavarodott elmém tükörképe
Visszabámul rám.

Hiszen álmaimban mindig ott volt
A gonosz arc, ami felkavar
és kétségbe ejt.

Az éj sötét volt,
Nem volt értelme ellenállnom
Hiszen csak azt láttam,
Hogy valaki figyel

A sűrű ködben sötét alak
Mozgott és forgott
Valóság volt, vagy maga a Pokol?
666 - A fenevad száma
Pokol és tűz szabadult el.

Fáklyák lobogtak és vallásos énekek szóltak
Ahogy sírni kezdtek,
Kezeiket az égre emelve
Az éjben a tüzek fényesen lobogtak
A rítus megkezdődött,
A Sátán befejezte művét.
666 - A fenevad száma
Ma éjjel áldozatot hoznak.

Ez nem mehet így tovább
érvényesítenem kell a törvényt
Ez még mindig a valóság,
Vagy csak egy őrült álom?
De úgy érzem, vonz a gonosz kántálás
úgy tűnik, a horda megigézett...
Nem kerülhetem el pillantásukat
666 -  a fenevad száma
666 â?? az egyetlen számodra és számomra

Visszatérek, vissza fogok jönni
és megszerzem a tested
és elégetlek
Birtoklom a tüzet, birtoklom az erőt
Hatalmamban áll, hogy szabad folyást Engedjek a gonoszságomnak.


Fussatok a dombokhoz 
(Run to the Hills - Harris)   3.50

A fehér ember átkelt a tengeren,
Fájdalmat és nyomort hozott nekünk
Megölte törzseinket és hitünket
Elvette a játékunkat
Saját szükségletei számára.

Keményen harcoltunk ellene,
Jól harcoltunk ellene,
Kint a síkságokon poklot hoztunk rájuk.
De sokan jöttek, túl sokan a törzs számára
óh, szabadok leszünk-e valaha?

Porfelhőkön át
és kopár pusztákon lovagolunk
Keményen vágtázunk a síkságokon
Visszakergetjük a rézbőrűeket a lyukaikba
Saját játszmájukban győzzük le őket
Gyilkolás a szabadságért, döfés a hátukba
Nőket, gyermekeket
és gyávákat megtámadni.

Fussatok a dombokhoz,
Fussatok az életetekért.
Fussatok a dombokhoz,
Fussatok az életetekért.

Kék katonák a kopár pusztákon
Vadászat és öldöklés a játékuk
A nők megerőszakolva,
A férfiak meggyilkolva
Csak a szelíd indiánok jó indiánok
Eladjuk nekik a whiskyt 
és elvesszük az aranyukat
Rabul ejtjük a fiatal férfiakat
és elpusztítjuk az öregeket.


Bandaföld
(Gangland â?? Smith/Burr)   3.47

Az árnyékok talán elrejtenek,
De a sírodat is jelenthetik
Ma menekülsz,
Holnap talán biztonságban leszel
Világosságért imádkozol,
Hogy megmentsen egy kis időre
Képzeld el, amikor a gyermekeid majd
Szembesülnek a gyilkos mosolyával.

Halott ember - nem mesél már
A bandaföldön - gyilkosok felbérelhetők
Halott ember - nem mesél már
A bandaföldön - ahol a börtöntöltelékek meghalnak.

Az arc az ablakban rád bámul,
De ez csak a tükörképed,
Mégis reszketsz a félelemtől
Meddig rejtőzhetsz még el?
Mikor jönnek el érted?
Egy patkány a kelepcében, de túl kell élned.

Egykor boldog és szabad voltál
A levegő jóízű volt,
és a világ a barátod,
Aztán eljött a nap,
Mikor nehéz idők következtek
Most egyedül vagy,
De meddig élhetsz még?

Kés a torkodon,
Még egy test a rakás tetején
Végrehajtanak egy megbízást
és mosolyogva teszik
Gyilkolnak az erőszak vagy a pénz kedvéért
Halál az utcákon
Vagy egy sötét börtönben.

Halott ember - nem mesél már
A bandaföldön - gyilkosok felbérelhetők
Halott ember - nem mesél már
A bandaföldön - ahol a börtöntöltelékek meghalnak.

A bandaföldön nem mesélsz!

Szenteltessék a Te neved
(Hallowed Be Thy Name - Harris)   7.10

Hideg cellámban várok,
Mikor megszólal a harang
Elmúlt életemre gondolok,
és már nincs rá sok időm
Hiszen 5 órakor visznek a bitófára
Az idő homokja számomra csendesen fut.
Csendben fut!

Ahogy a pap az utolsó szertartást végzi
A rácsokon át egy utolsó pillantást vetek
A világra, mely oly rossz volt hozzám.

Lehet, hogy csak valami tévedés történt
Nehéz leküzdeni a rémületet
Ez valóban a vég,
Vagy csak egy őrült álom?

Valaki mondja meg, hogy álmodom-e?
Sikoly nélkül nehéz megállni ezt
De a szavak elmenekülnek tőlem,
Ahogy beszélni próbálok.
Hullanak a könnyeim, de miért sírok?
Végül is nem félek a haláltól.
Hiszek benne, hogy nem létezik vég.

Ahogy az őrök kivisznek az udvarra
Egy cellából kiáltás hallatszik:
"Isten legyen Veled!"
Ha van Isten, miért hagy meghalni?

Ahogy megyek, életem lepereg előttem
és bár közel a vég, nem félek
Tartsd erősen a lelkem, mert el akar szállni.

Jegyezd meg szavaim, 
Hidd el, a lelkem tovább él majd
Ne bánkódj, hogy meghaltam
A túlvilágon meglátom az igazságot

Amikor tudod, hogy közel már a vég
Talán csak akkor kezded megérteni,
Hogy az élet itt lent csak egy furcsa ábránd.

Szenteltessék a Te neved!
Szenteltessék a Te neved!
maiden.hu [ Scream For Me Hungary ] · ©2004-2010 · Adatvédelem · Impresszum