Powerslave
ACES HIGH

Az intenzív nyitódal a II.
világháború angol
pilótáiról szól,
akik megpróbálták
megvédeni hazájuk
légterét a német ME-109-esektől.
"Ászoknak" azokat a pilótákat
nevezték, akik már
legalább öt ellenséges
gépet lelőttek.

Ászok a magasban
(Aces High - Harris)   4.31  

A felüvöltő sziréna figyelmeztet 
A légitámadásra
Aztán az ellenség fegyvereinek 
Döreje hallatszik
Kifelé tülekedünk, a levegőbe kell
Emelkednünk
Fel kell szállnunk, hogy visszaverjük
A közelgő támadást.

Ugorj a pilótafülkébe és
Indítsd be a motorokat
Távolítsd el a keréktuskókat
Nincs vesztegetni való idő
Felgyorsulunk a kifutópályán,
Fel kell szállnunk, mielőtt
túl késő lesz.

Rohanás, tülekedés,
repülés
Pörgés, fordulás,
zuhanás, támadás újra
Rohanj, élj a repülésért,
repülj az életedért,
Tedd vagy halj meg
Rohanj, élj a repülésért,
repülj az életedért,
Ászok a magasban.

Tüzelj a bombázók sűrűjébe
Tüzelj, egy éles robbanás, aztán fordulj meg
Billentsd meg a gépet,
Dugóhúzó és kerülj mögéjük
Repülj a gyenge oldaluk felől, és tüzelj újra.

Banditák 8 óránál a hátunk mögött
Tíz ME-109-es a Nap felől
Felemelkedünk, és szembefordítjuk velük 
A Spitfire-öket,
Egyenesen feléjük repülve tüzelek. 

Rohanás, tülekedés,
repülés
Pörgés, fordulás, zuhanás,
támadás újra
Rohanj, élj a repülésért,
repülj az életedért,
Tedd vagy halj meg
Rohanj, élj a repülésért,
repülj az életedért,
Ászok a magasban.


TWO MINUTES TO MIDNIGHT

A kezdéshez hasonló lendülettel
folytatódik az album a
"Two Minutes To Midnight" (Két perc
éjfélig) segítségével,
ami egy Smith-Dickinson mű. Talán ez
a "legfémesebb" szám, amit Adrian
valaha is írt. Erőteljes
gitártémái igazi koncertkedvenccé
tették. Bruce szövege viszont
meglehetősen szövevényes. Egy kusza
jövőképet ír le,
aminek a háború az alapgondolata,
áttételesen összekapcsolva a politikával.
A â??Two Minutes To Midnightâ??-hoz
kötődött az albumot beharangozó
kislemez, és egyben erre a
dalra készült az első olyan videóklip
is, amely nem a zenekart állítja
a középpontba, hanem egy kerek,
egész történetet mutat be.


Két perc éjfélig
(Two Minutes To Midnight - Smith/Dickinson)   6.04  

Gyilkolj a nyereségért, vagy lőj,
Hogy megcsonkíts valakit,
De nincs szükségünk indítékra
Az Aranylúd elszabadult
És sosem időszerűtlen
Némi befeketített büszkeség
még ég belül
A véres árulásban
Itt a fegyverem a tréfa kedvéért
Az élő halál szeretetéért.

A gyilkos fajtája, vagy a Démon ivadéka
A bűbáj, a szerencse és a fájdalom
Kezdjünk új háborút, a
vér a szabadság
Bemocskolója
De többé ne imádkozz a lelkemért.

Két perc éjfélig
A végzettel fenyegető kezek
Két perc éjfélig
Hogy megöljük a meg nem születettet
Az anyaméhben. 

A vak kiabál, hogy engedjétek ki 
A teremtményeket
Megmutatjuk majd a hitetleneknek
Emberi lángok napalm sikolya
Belsen ünnepének főidejében - Yeah!
Mint ok a mészárlásra, vágj bele a húsukba,
És nyald fel a vért
Mi olajozzuk a háború gépezetének
Álkapcsait
És csecsemőinkkel tápláljuk.

A hullazsákok és a kettétépett gyermekek
Kis cafatjai
És a  életben maradtak
megkocsonyásodott agya, hogy rádmutassanak.
Ahogy az őrült a szavakkal játszik, és 
Rávesz minket, hogy úgy táncoljunk, 
Ahogy ő fütyül
Az éhező milliók dallamára
Hogy még jobb fegyvert készítsünk..

Éjfélâ?Œ minden éjjel.


LOSFER WORDS (BIG 'ORRA)

A cím furcsaságát az
adja, hogy az irodalmi angol használata helyett a
szavakat a kelet-londoni (East End-i) kiejtés
szerint "fonetikusan" írták le.
Ennek megfelelően a "Losfer Words" a
"Lost For Words", azaz a "kifogyva a szavakból"
kifejezésből alakult ki, míg
a "Big 'Orra" a "Big Horror" (Nagy horror)
kifejezést rejti.

Kifogyva a szavakból (Nagy horror)
(Losfer Words (Big 'Orra) - Harris)   4.15  

Instrumentális


FLASH OF THE BLADE

A dal társaihoz hasonlóan egy
erőteljes darab, amit Bruce "dühös"
énektémája még
agresszívabbá tesz. Egyedül a
refrénnél megy a magasabb
hangtartományokba. A szöveg a
történelem nagy kardforgatóinak
állít emléket.
A témaválasztás nem
véletlen, hiszen Bruce maga is
kiváló vívó.


A penge villanása
(Flash Of The Blade - Dickinson)   4.05  

Fiatal fiúként
sárkányokat űztél
Hatalmas fakardoddal
Te vagy Szent György vagy Dávid,
 És mindig legyőzted a fenevadat.
Az idők gyorsan változnak
És hamar fel kellett nőnöd
Egy ház füstölgő romokban
És testek a lábaid előtt.

Úgy halsz meg, ahogy éltél
Egy penge villanásában
Egy sarokban, mindenki által elfeledetten
Az acél érintésének
érzéséért
éltél
Egy férfi és a becsülete.

A gyantázott bőr szaga
Az acélozott vasálarc
Ahogy vágsz és döfsz és hárítassz
Vívómestered felszólítására
Megtanított mindenre, amit tudott
Hogy ne félj senki halandótól
És most bosszút állsz
A gonosz emberek üvöltésében.

Úgy halsz meg, ahogy éltél
Egy penge villanásában
Egy sarokban, mindenki által elfeledetten
Az acél érintésének
érzéséért éltél
Egy férfi és a becsülete.


THE DUELLISTS

A lemezoldalt Steve szerzeménye zárja,
a "The Duellists" (A párbajozók).
Alapja Ridley Scott azonos című
debütáló filmje, valamint
Joseph Conrad egyik könyve, a "The Duel"
Steve ez esetben egy párbaj
lefolyását írja le a
kezdeti konfliktustól egészen
a végkifejletig.


A párbajozók
(The Duellists - Harris)   6.18  

Ĺ? ledobta kesztyűjét, 
És Te elkövetted a hibát, hogy felvetted,
Most elvesztél
Választhatsz pisztolyt, 
Vagy küzdhetsz karddal
A fegyverválasztás megtörtént
Széjjeltép, amint elkezditek
Tudod, hogy nincs esélyed.

Küzdj a becsületért
Küzdj a pompáért
Küzdj az élvezetért
Küzdj a becsületért
Küzdj a pompáért
Küzdj az életedért!

Készen álltok a kezdésre, 
A párbaj megkezdődik
A jobbik győz a végén
Egy kitörés és egy csel,
Egy hárítás túl későn
Egy vágás a mellkasodon és a földre esel
Látod a foltot, aztán érzed a fájdalmat
Érzed a verítéket a homlokodon.

A küzdelem folytatódik, 
A csendes derengésben
A kardforgatók egymást kerülgetik
Egy vágás és egy döfés, 
Egy hárítás, egy csapás
Egy döfés a szívedbe és a földre esel
A Halál Angyala hallja utolsó lélegzeted
Közben a Kaszás figyel.

Küzdöttél a becsületért 
Küzdöttél a pompáért
Küzdöttél az élvezetért
Küzdöttél a becsületért
Küzdöttél a pompáért
Halálodig küzdöttél!


BACK IN THE VILLAGE

A 'Back In The Village' (Újra a Faluban)
egyértelmű folytatása a
'82-ben íródott 'Prisoner'-nek. Akkor a főhőst egy
Falu nevezetű helyen tartották fogva, s számmal
helyettesítették a nevét. Most pedig hősünk
visszatért, hogy elpusztítson mindent.

Újra a Faluban
(Back In The Village - Smith/Dickinson)    5.03

Irányítsd a reflektorokat az emberekre,
Nyomd le a kapcsolót, és edd a férget,
Kockáztass, pusztítsd el a gépezetet,
Dobd le a bombáid, és hagyd égni őket.

Ronggyá lyuggatott fehér zászlók
A fegyverszünet fekete és égett,
Gránátnyomás a konyhában,
Az asztalok égni kezdenek.

Újra a Faluban
A Faluban
Újra visszatértem a Faluba

Gurul a cinkelt kocka
Minden lapján hatosokat látok
Egy fekete lyukban, és forgok
Ahogy szétlőtték szárnyaim.

Nincs belső fék,
Papírmacskák és égő pajták,
Róka került a tyúkok közé,
És egy gyilkos a kopók közé.

Nehéz kérdések,
És a válaszok börtönt jelentenek
Valaki számára
Gránátnyomás a konyhában
Az asztalok égni kezdenek.

De mégis besétálunk a völgybe
És mások megpróbálják kioltani 
A belső lángot
Fényesebben égünk, mint valaha
Nincs számom, ÉN NÉV VAGYOK!

Újra a Faluban
A Faluban
Újra visszatértem a Faluba
Újra a Faluban
A Faluban
Újra visszatértem a Faluba
Újra a Faluban
Újra a Faluban.


POWERSLAVE

Bruce szövege az ókori Egyiptomba
repít minket, megértéséhez
azonban tisztázni kell - a szövegben
is szereplő - két személy,
Ozirisz és Hórusz mitológiában
elfoglalt helyét és
szerepét. Ozirisz volt egyszemélyben a
termékenység istene és
a halott király megszemélyesítője.
A halott Ozirisszé változott,
az alvilág urává, a halott
irály fia, az élő király
azonossá vált Hórusszal, az
ég urával. Ozirisz és
Hórusz tehát apa és fia voltak.
Bruce: "Egy fáraóról szól,
aki egész életét
abban a hitben élte le, hogy ő isten a
Földön és mindenható.
Most, hogy meg kell halnia, ráeszmél,
hogy egész életében a
hatalmának volt a rabszolgája, most
pedig a halál rabszolgája.
Amikor eltemetik az egész udvartartásának
követnie kell őt a
halálba, és semmit sem tehet ellene."

Hatalom rabszolgája 
(Powerslave - Dickinson)   7.12 

A Mélységbe zuhanok - Hórusz szeme
Az éjszaka szemeibe - nézi ahogy megyek
A macska szeme zölden izzik - 
Ebben a Templomban
A feltámadt Ozirisz lép be - 
Újra feltámadt.

Mondd miért kellett 
A Hatalom Rabszolgájává válnom
Nem akarok meghalni, 
Én egy Isten vagyok,
Miért nem élhetek tovább?
Mikor az Életadó meghal, 
Minden romokban hever,
És utolsó órámban,
A Halál Hatalmának Rabszolgája vagyok.

Mikor ebben a hazugságban éltem - 
A Félelem volt a Játékom
Az emberek imádtak és leborultak -
Térdre esve
Hát hozd a vért és a vörösbort annak, 
Ki örökömbe lép,
Ĺ? ember és Isten egyszerre - és egy nap 
Ĺ? is meg fog halni.

Most kihűltem, de szellem lakik 
Az ereimben,
Elcsendesedett a terror, mi uralkodott - Márvány a kőben
Egy ember-Isten testét
tartósították - Évezredekre,
De nyisd fel Poklom kapuit - 
Kiszállok a síromból.

Mondd miért kellett 
A Hatalom Rabszolgájává válnom
Nem akarok meghalni, 
Én egy Isten vagyok,
Miért nem élhetek tovább?
Mikor az Életadó meghal, 
Minden romokban hever,
És utolsó órámban,
A Halál Hatalmának Rabszolgája vagyok.
A Halál Hatalmának Rabszolgája
A Halál Hatalmának Rabszolgája


RIME OF THE ANCIENT MARINER

A több, mint 13 perces 'The Rime Of The Ancient Mariner'
(Az öreg tengerész regéje),
Samuel Taylor Coleridge azonos című
eposza alapján íródott,
olyannyira, hogy Steve még két
idézetet is átvett az eredeti
műből. A rendkívül
összetett, és bonyolult dal négy
fő részből
épül fel. Az első szakaszt Steve
kedvenc galoppozós témája
uralja. Ezután egy sejtelmes rész
következik. Néhány effekt
kivételével csak a basszusgitár
szól, valamint egy idézet
hangzik el. Ezt követi egy jól
felépített rész tele
szólókkal és ikergitár-betétekkel,
amit Bruce sikolya
és sátáni kacaja vezet be.
A dal végén pedig
visszatérnek a galoppozós
gitártémák. 

Az öreg tengerész regéje
(Rime of the Ancient Mariner - Harris)    13.39

Halld az Öreg Tengerész regéjét
Nézd a szemét, 
Ahogy megállítja egyiküket
Az esküvői vendégek egyikét bűvöli meg
Maradj, és hallgasd a tenger lidérceit.

És a zene csak szól, 
Ahogy a menyasszony elhalad
Rabul ejtette a varázslat
És a Tengerész mondja a mesét.

Délre hajózva a hó és
jég földjére,
Olyan helyre, hol eddig senki sem járt
Havas ködön át repült az albatrosz felé,
Aki Isten nevében köszöntötte, remélve,
Hogy jó szerencsét hoz.

És a hajó ment tovább Észak felé,
Keresztül a ködön és a jégen,
És az albatrosz követte.

A Tengerész megöli az isteni jel madarát,
Társai sírnak tette miatt
De amikor a köd felszáll, felmentik őt,
És maguk is bűnrészessé válnak.

Hajóznak a tengeren át tovább
és tovább Észak felé,
Hajóznak a tengeren át tovább &
eacute;s tovább Észak
felé, míg minden csendes lesz.

Az albatrosz megkezdi bosszúját
Rettenetes átok, vágyakozás kezdődött,
A társak a tengerészt vádolják,
Hogy szerencsétlenséget hoz
A nyakába lógatva a halott madár.

És az átok folytatódik a tengeren
És az átok követi őket és engem.

"Nap nap után, nap nap után
 álltunk - (csönd, végtelen) -
 festett hajóként, tétlenül,
 mint festett tengeren.
 Tenger, tenger mindenütt;
 dongánk vetemül, romol.
 Tenger, tenger mindenütt
 és inni korty sem sehol!"

(Szabó Lőrinc fordítása)

"Amott" - szól a tengerész
Jön egy hajó, de hogyan mehet
Szél és árapály nélkül
Nézdâ?Œ előrehalad, közeledik,
Nézdâ?Œ nincs rajta legénység,
Nincs rajta élet, de várj, 
Mégis ketten vannak ott.

Halál és Eleven Halál
Kockát vetnek a legénységért
Eleven Halál elnyeri a tengerészt 
És most már hozzá tartozik
És a legénység, egyik a másik után
Holtan esik össze, kétszáz ember
Ĺ?â?Œ az Eleven Halál
Élni hagyja a tengerészt, 
A kiválasztottat.

"Felém fordultak a Csillag-ebes
 kísérteti Hold alatt
 az arcok (se sóhaj, se nyögés):
 a szemük átka rám tapadt.
 Négyszer ötven szép legény
 nyögés sóhajnyi sem! -
 élettelen, súlyos-mereven
 dőlt el a fedélzeten."

(Szabó Lőrinc fordítása)

Továbbra is átok ül a szemükben
A tengerész azt kívánta, 
Bárcsak meghalt volna 
A tenger teremtményeivel együtt
De azok tovább éltek, ahogy ő is.

És a Hold fényénél imádkozott 
Értük, nem pedig a pusztulásukért
Szívből megáldotta őket, és Isten
Valamennyi teremtményét.

Az átok kezd megtörni,
Az albatrosz leesik a nyakából, lesüllyed
Akár az ólom a tengerbe
Feloldódik a közelgő esőben.

Halld a régen halott tengerészek sóhaját,
Nézd a felbolydulást, felemelkednek,
Az isteni lélek emeli a testeket
Egyikük sem beszél, a szemük élettelen.

És a megtorlás még mindig tart, 
Bűnbánat kezdődik
Révületbe esnek és a
rémálom folytatódik.

Az átok végül megszűnik, 
És a tengerész megpillantja otthonát.
A lelkek elhagyják a régóta
halott testeket, megteremtik saját
fényalakjukat
És a tengerész egyedül marad.

És jött felé egy csónak, mi oly öröm volt, 
Amire sosem gondolt,
A vezércsónak, a fia és a remete
Életének bűnbánata ráhullik.

És a csónak süllyed, 
Mint az ólom a tengerbe
És a remete meggyóntatja vele a bűneit.

A tengerész biztos abban, 
Hogy el kell mondania történetét,
El kell mondania történetét bárhol is jár
Hírdetnie Isten igéjét 
Saját példáján keresztül
Hogy szeretnünk kell 
Valamennyi teremtményt,
Melyet Isten alkotott.

És az esküvői vendég
szomorú, bölcs férfi,
És a történet folytatódik
tovább, tovább...
maiden.hu [ Scream For Me Hungary ] · ©2004-2010 · Adatvédelem · Impresszum